The Gift of the Magi, 1905

Egy doll�r nyolcvanh�t cent. Ez minden vagyona. �s ebb�l is hatvan cent csupa pennyben. Egy- meg k�tpennynk�nt rakosgatta f�lre, �gyhogy m�r rettegett t�le a f�szeres, a z�lds�ges meg a hentes, ha bel�pett a boltba – neki meg �gett az arca sz�gyen�ben, mert �rezte, hogy magukban fukarnak tartj�k a kicsinyes alkudoz�sa miatt. Della h�romszor is megsz�ml�lta. Egy doll�r nyolcvanh�t cent. �s holnap kar�csony napja.

Most m�r vil�gos, nem tehet egyebet, mint hogy lehuppan a kopott d�v�nyra, �s j�l kib�gi mag�t. Della ezt val�ban meg is tette. Ami azt a filoz�fiai meg�llap�t�st v�ltja ki az emberb�l, hogy az �let csak zokog�sb�l, szipog�sb�l meg mosolyg�sb�l �ll, de f�k�nt szipog�sb�l.

M�g a h�z asszonya a zokog�s els� st�dium�b�l fokozatosan a m�sodikba csendes�l, n�zz�nk k�r�l az otthon�ban. B�torozott szoba, heti b�re nyolc doll�r. Koldustany�nak �ppen nem mondhat�, de a kolduskataszteren dolgoz� k�zegek bizony k�nnyen r�s�thetn�k ezt a min�s�t�st.

Lent a l�pcs�h�zban van egy lev�lszekr�ny, amelybe nem f�r be a lev�l, egy villanycseng�, amelyb�l a l�togat� egyetlen hangot sem b�r kicsikarni, valamint egy n�vjegy a k�vetkez� n�vvel: „Mr. James Dillingham Young”.

A Dillingham n�v ki�r�sa m�g a j�m�dnak abb�l az idej�b�l sz�rmazik, amikor visel�j�nek heti harminc doll�r volt a fizet�se. Most, hogy j�vedelme h�sz doll�rra zsugorodott, a Dillingham n�v bet�i is annyira elmos�dtak, mintha feltett sz�nd�kuk volna, hogy egyetlen szer�ny �s ig�nytelen D-v� h�z�djanak �ssze. Amikor azonban Mr. James Dillingham Young hazaj�n, �s bel�p a lak�sba, Mrs. Dillingham Young, a feles�ge, akit Della n�ven m�r bemutattunk az olvas�nak, csak Jimnek sz�l�tja, �s a nyak�ba borul. Ez pedig igen j� dolog.

Della kib�gte mag�t, azt�n a p�derpamaccsal elt�ntette arc�r�l a s�r�s nyomait. Az ablakhoz �llt, �s szomor�an kitekintett; a kil�t�s egy sz�rke macsk�ra ny�lt: a macska a sz�rke udvar sz�rke fala alatt s�t�lt. Holnap lesz kar�csony napja, s neki �sszesen 1,87 doll�rja van Jim aj�nd�k�ra. H�napok �ta f�lrerak minden pennyt, s ez az eredm�ny. Heti h�sz doll�rb�l nem futja sokra. A kiad�sok nagyobbak, mint sz�m�totta. Ez �r�k�sen �gy van. 1,87 doll�rja van mind�ssze, ennyib�l vehet Jimnek aj�nd�kot. Az � Jimj�nek. Pedig h�ny boldog �r�t t�lt�tt azzal, hogy kitervelte, mi sz�pet vegyen neki. Valami finom, k�l�nleges, igaz�n �rt�kes holmit – ami egy icipicit m�lt� a megtiszteltet�sre, hogy Jim tulajdona legyen.

A szoba k�t ablaka k�z�tt volt egy �ll�t�k�r. Az olvas� tal�n l�tott m�r �ll�t�kr�t nyolcdoll�ros b�torozott szob�kban. Ha egy nagyon sov�ny s igen f�rge mozg�s� szem�ly n�zi benne hosszanti ir�ny� cs�kos, gyors egym�sut�nban megjelen� t�k�rk�p�t, t�bb�-kev�sb� pontos fogalmat alkothat mag�nak a k�lsej�r�l. Minthogy Della karcs� volt, megtanulta, hogyan kell megn�znie mag�t a t�k�rben.

Egyszer csak elperd�lt az ablakt�l, s a t�k�r el� �llt. A szeme ugyan ragyogott, de az arca h�sz m�sodperc leforg�sa alatt eg�szen elsz�ntelenedett. Gyors mozdulatokkal kibontotta a haj�t a t�k�r el�tt, s teljes hossz�ban leengedte.

James Dillingham Young�knak �sszesen k�t kincs�k volt: roppant b�szk�k voltak r�juk mind a ketten. Az egyik: Jim arany�r�ja, amely m�g az apj�t�l maradt r�. � is az apj�t�l �r�k�lte. A m�sik Della haja. Ha S�ba kir�lyn�j�nek t�rt�netesen a szell�ztet�akn�val szemben volna a lakoszt�lya, holtbiztos, hogy Della hajmos�s ut�n az ablakon l�gatn� ki a haj�t, csakis az�rt, hogy lepip�lja �fels�ge �kszereit. S ha Salamon kir�ly lenne n�luk a h�zmester, s kincsei az alagsorban lenn�nek felhalmozva. Jim mindig megn�zn� az �r�j�t, valah�nyszor elmenne mellette, csakis az�rt, hogy az �reg a szak�ll�t t�pje irigys�g�ben.

Mint mondtam, Della leeresztette gy�ny�r� haj�t: t�rden alul �rt csillog�, hull�mz�, r�t barna hajzuhatag, s mint valami pal�st, beburkolta eg�sz alakj�t. Azt�n gyorsan, idegesen megint felt�zte f�rtjeit. A keze k�zben t�tov�zva meg�llt egy percre, s egy-k�t k�nnycsepp g�rd�lt le a szem�b�l a kopott piros sz�nyegre.

Mag�ra kapta elny�tt barna kab�tj�t, feltette a r�gi barna kalapj�t. Perd�lt egyet, s a szeme m�g mindig csillogott, amikor kir�ppent az ajt�n, s lefutott a l�pcs�n, ki az utc�ra.

Meg sem �llt, m�g egy c�gt�bla el� nem �rt, amelyen ez volt l�that�: „Madame Sofronie. Vend�ghaj nagy v�laszt�kban.” Della felrohant az emeletre, majd pihegve meg�llt, hogy �sszeszedje az erej�t.

A Madame magas, s�padt, rideg asszony volt, k�lseje r�c�folt sz�p nev�re.

– Megveszi a hajamat? – k�rdezte Della.

– Att�l f�gg – mondta az asszony. – Vegye le a kalapj�t, hadd l�tom, milyen.

Della v�ll�n leomlott a barna hajzuhatag.

– H�sz doll�r – mondta az asszony, szak�rt� mozdulattal megemelve a neh�z f�rt�ket.

– Adja ide a p�nzt, de gyorsan – mondta Della.

R�zsasz�n lepkesz�rnyon rep�lt el a k�vetkez� k�t �ra. Della v�gigj�rta az �ruh�zakat. Aj�nd�kot keresett Jimnek.

Nagy sok�ra tal�lt is valamit; mintha egyenesen Jim sz�m�ra k�sz�lt volna, csakis neki, �s senki m�snak. �tkutatta az �ruh�zak eg�sz k�szlet�t, de egyikben sem tal�lt hozz� hasonl�t. Platina �ral�nc volt, mint�zata nemesen egyszer�, �rt�k�t csup�n az anyaga hirdette, s nem holmi cikorny�s, talmi minta – b�r ilyen egyszer� volna minden, ami j�! A l�nc val�ban m�lt� volt az �r�hoz. Mihelyt Della megl�tta, r�gt�n tudta, hogy ezt pedig Jim fogja viselni. Olyan ez a l�nc, mint a f�rje. Szer�nys�ggel p�rosult nemess�g, ez az, ami Jimre �s a l�ncra egyar�nt jellemz�.

Huszonegy doll�rt k�rtek �rte, s Dell�nak nyolcvanh�t cent maradt a zseb�ben, mikor hazasietett. Ennek az �ral�ncnak a birtok�ban Jim most m�r b�zv�st megn�zheti b�rmely t�rsas�gban, mennyi az id�. A pomp�s �r�ra ugyanis ez ideig olykor csak lopva pillanthatott, mert l�nc helyett csup�n egy �cska b�rsz�jra volt feler�s�tve.

Hazat�rve Della m�moros �r�m�n n�mileg f�l�lkerekedett az �vatos, j�zan megfontol�s. El�vette a s�t�vasat, meggy�jtotta a g�zt, s hozz�l�tott, hogy helyrehozza a nagylelk�s�ggel p�rosult szerelem roml�s�t. M�rpedig, kedves bar�taim, az eff�le roml�st helyrehozni minden esetben roppantul neh�z feladat, mondhatni �ri�si feladat.

Negyven perc m�lva Della fej�re apr�, t�m�tt f�rt�csk�k simultak: eg�szen olyan lett, mint egy huncut iskol�s fi�. Della hosszan, gondosan, kritikus szemmel szeml�lte t�k�rk�p�t.

– Ha Jim menten meg nem �l, ahogy megl�t – gondolta mag�ban –, akkor biztosan azt mondja majd, hogy olyan vagyok, mint egy Coney Island-i k�ristal�ny. De mihez kezdtem volna egy doll�r nyolcvanh�t centtel?

H�t �r�ra k�sz volt a k�v�, a hirtelen s�lt borj�szeletekhez pedig a k�lyha sz�l�n �llt a forr� serpeny�.

Jim pontosan j�rt haza. Della a mark�ban szor�tott �ral�nccal az asztal sark�n �lt, az ajt� mellett, amelyen a f�rje majd bel�p. Azt�n egyszerre csak meghallotta Jim l�pteit a l�pcs�h�zban, lent az els� emeleten, s erre hirtelen els�padt. Della gyakran foh�szkodott mag�ban eg�szen egyszer�, mindennapi dolgok�rt, s most azt rebegte: �des Istenem, add, hogy Jim �gy is sz�pnek tal�ljon!

Kiny�lt az ajt�, Jim bel�pett, s az ajt�t betette maga m�g�tt. Sov�ny, magas, az arca komoly. Szeg�ny fi�, mind�ssze huszonk�t �ves, �s m�r csal�dfenntart�. �j fel�lt�re lett volna sz�ks�ge, �s nem volt keszty�je.

Jim meg�llt az ajt�n�l, mozdulatlanul, mint a vizsla, mikor f�rjet szimatol. Dell�ra szegezte tekintet�t, de az asszonyka nem tudott kiolvasni a szem�b�l semmit, �s megrettent. Jim pillant�s�ban nem volt sem harag, sem meglep�d�s, sem rosszall�s, sem iszonyat, sem valamilyen m�s �rz�s, amelyre Della felk�sz�lt. Jim csak b�mult r� mereven, furcsa, kifejez�stelen arccal.

Della leugrott az asztalr�l, �s el�be �llt.

– Jim dr�g�m – ki�ltotta –, ne n�zz �gy r�m! Lev�gtam a hajamat, �s eladtam. Itt a kar�csony, �s nem akartam, hogy �gy m�ljon el, hogy meg ne aj�nd�kozzalak. A hajam majd kin� megint, mondd, ugye, nem haragszol? Musz�j volt megtennem. Az �n hajam nagyon gyorsan n�. Sz�lalj h�t meg, Jim, mondd, hogy: Boldog kar�csonyi �nnepeket!, �s �r�lj�nk egym�snak. Ha tudn�d, milyen sz�p, milyen gy�ny�r� aj�nd�kot vettem neked!

– Lev�gtad a hajad? – k�rdezte Jim nehezen forg� nyelvvel, mintha a legkem�nyebb szellemi meger�ltet�ssel sem b�rta volna ezt a nyilv�n val� l�nyt meg�rteni.

– Lev�gtam �s eladtam – mondta Della. – H�t �gy m�r nem tetszem neked? Pedig az vagyok, aki voltam, a hajam n�lk�l is, nem igaz?

Jim furcs�n k�r�lj�ratta tekintet�t a szob�ban.

– Azt mondod, nincs meg a hajad? – sz�lt szinte b�rgy� arccal.

– H�t azt�n – v�laszolt Della. – Mondom, hogy eladtam. Volt, nincs, v�ge. Kar�csonyeste van, kisfiam. S most l�gy kedves hozz�m, hiszen miattad v�gtam le. A hajamat sz�lank�nt megsz�molhatt�k – folytatta az asszonyka, hirtelen elkomolyodva, �des-melegen –, de ki m�ri fel, hogy �n t�ged mennyire szeretlek?!… S�thetem m�r a h�st, Jim?

Jim hamar mag�hoz t�rt k�l�n�s r�v�let�b�l. Karj�ba kapta asszonyk�j�t. S mi most t�z m�sodpercre ford�tsuk el tapintatosan a tekintet�nket, vegy�k figyelmesen szem�gyre valamely jelent�ktelen t�rgyat a szob�ban. Heti nyolc doll�r vagy �vi egymilli� – h�t nem mindegy? A matematikusok vagy m�s okos emberek bizony�ra helytelen�l v�laszoln�k meg ezt a k�rd�st. A h�rom napkeleti b�lcs �rt�kes aj�nd�kokat hozott, de ilyen kincs nem volt a kincseik k�z�tt. A tov�bbiakban majd f�ny der�l e hom�lyos c�lz�sra.

Jim kih�zott a zseb�b�l egy csomagot, s az asztalra dobta.

– Nehogy f�lre�rts, Dell – mondta. – Fel�lem lev�ghatod, leborotv�lhatod vagy megmoshatod a hajad, att�l m�g �n �pp�gy foglak szeretni. De bontsd csak ki ezt a csomagot, �s t�st�nt megl�tod, mi�rt voltam �gy oda az els� pillanatban.

A f�rge feh�r ujjak sietve let�pt�k a sp�rg�t meg a pap�rt. Azt�n elragadtatott �r�msikoly hangzott fel, majd sajnos n�ies hirtelens�ggel keserves zokog�s �s jajvesz�kel�s, �gyhogy a h�z ur�nak minden rendelkez�sre �ll� eszk�zt latba kellett vetnie, hogy megvigasztalja az asszony�t.

A csomag ugyanis a F�s�ket tartalmazta, azt a f�s�k�szletet, amely m�r r�g�ta Della csod�lat�nak t�rgya volt, egy broadwayi �zlet kirakat�ban. Gy�ny�r� f�s�k voltak, tiszta tekn�cb�l, a sz�l�k �kk�vel kirakva, pontosan az az �rnyalat, amely az � hajdani sz�p haj�hoz illett volna. A f�s�k sokba ker�ltek, Della sz�ve m�gis majd elepedt �rt�k, pedig semmi rem�nye sem volt r�, hogy ez a k�szlet valaha is az �v� legyen. S �me, most m�gis az �v� lett, s az �h�tott �kess�gn�l is gy�ny�r�bb hajfonat… nincs t�bb�!

Della kebl�hez szor�totta a f�s�ket, s v�gre m�gis r�emelte tekintet�t a f�rj�re. K�nnyben �sz� szemmel, mosolyogva mondta:

– Az �n hajam �m nagyon gyorsan n�!

Azt�n mintegy leperzselt sz�r� kismacska, hirtelen felsz�kkent, s felki�ltott:

– Jaj!

Jim m�g nem l�tta az � aj�nd�k�t. Della moh� v�rakoz�ssal ny�jtotta fel� a nyitott tenyer�n. A tompa f�ny� nemesf�m szikr�zva csillant meg az asszonyka szenved�lyes szerelm�nek f�ny�ben.

– Ugye, csod�latos ez a l�nc, Jim? Bej�rtam �rte az eg�sz v�rost. No, most azt�n napj�ban sz�zszor is megn�zheted, mennyi az id�. Add csak ide az �r�d, hadd l�ssam, milyen rajta.

De Jim ahelyett, hogy engedelmeskedett volna, led�lt a d�v�nyra, kez�t a tark�ja al� tette, �s csak mosolygott.

– Della – mondta –, rakjuk el a kar�csonyi aj�nd�kokat, �rizz�k csak egyel�re a szekr�nyben. T�ls�gosan sz�pek, semhogy pillanatnyilag haszn�lhassuk �ket. Eladtam az �r�mat, abb�l vettem neked a f�s�ket. S�sd ki azt a h�st, k�rlek.

A h�romkir�lyok, akik aj�nd�kokat hoztak a j�szolban fekv� kisdednek, mint tudjuk, b�lcsek voltak, nagyon b�lcsek. �k tal�lt�k ki a kar�csonyi aj�nd�koz�s sz�p szok�s�t. S minthogy b�lcsek voltak, b�lcsess�g volt bizony�ra az aj�nd�kaikban is; nyilv�n minden aj�nd�kuk k�l�nleges aj�nd�k volt, ki lehetett cser�lni, ha t�rt�netesen m�s is ugyanazt hozta volna. �n itt b�rdolatlan szavakkal egy jelent�ktelen t�rt�netet mondtam el k�t bolondos gyerekr�l, akik h�naposszob�ban laktak, s balga m�don fel�ldozt�k egym�s�rt legdr�g�bb kincs�ket. Befejez�s�l hadd mondjam meg m�gis napjaink b�lcseinek, hogy minden aj�nd�koz� k�z�l �k ketten voltak a legb�lcsebbek. Az ilyenek a legb�lcsebbek mindazok k�z�l, akik aj�nd�kokat adnak, �s akiket megaj�nd�koznak. Minden�tt �k a legb�lcsebbek. Bizony mondom, �k a napkeleti kir�lyok.